Rácz István fotográfus és műfordító (1908–1998) meghatározó alakja volt a magyar–finn kulturális kapcsolatoknak. Magyarországon elsősorban a Kalevala egyik fordítójaként ismerik, de ő ültette át magyarra pl. az első finn regényt, a Hét testvért is. Finnországi élményeiről, tapasztalatairól több könyvben számolt be.
Rácz István 1939-ben költözött Finnországba, ahol elsősorban sajtófotózásból élt. A szovjet–finn háborúban önkéntesként harcolt és fotózott, sok képét leközölte a finn sajtó. A háború után visszatért Magyarországra feleségével, Anna-Maria (Maija) Lipsonennel, 1956-ban azonban ismét Finnországba költöztek.
Rácz István úttörő módon vállalkozott a hagyományos finn falvak építészetének megörökítésére, és múzeumi műtárgyak fotózásával is foglalkozott. A műtárgyfotózás terén Európa szerte ismertté vált. Mintegy 30 albumba gyűjtötte össze műtárgyfotóit.
Rácz Istvánt számos finn és magyar kulturális és állami díjjal tüntették ki. 1977-ben a Kalevala Társaság, 1979-ben a Finn Kulturális Minisztérium ismerte el munkásságát, 1985-ben pedig elnyerte a Finn Állam Műfordítói Díját. 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemérmét a Csillaggal, 1998-ban Köztársasági Elnöki Arany Érdeméremmel tüntették ki. Két rangos díjjal ismerte el a Magyarok Világszövetsége is, és két ízben volt a Finn Kulturális Alap művészeti ösztöndíjasa.
Emléktábláját 2023. december 13-án, halálának 25. évfordulóján avattuk fel a helsinki Liszt Intézet bejáratánál.
