A téli háború idején Magyarország sokféleképpen támogatta Finnországot: országszerte gyűjtéseket szerveztek a finn Vöröskereszt javára, fegyvereket és egyéb hadianyagot küldtek Finnországba, és önkénteseket is toboroztak. A toborzás 1939 decemberében indult meg, és 1940 februárjára állt fel az önkéntes csoport Kémeri Nagy Imre parancsnoksága alatt. A 344 fős csapat a háborús viszonyok miatt csak nagy kerülővel – Olaszországon, Franciaországon, Nagy-Britannián, Norvégián és Svédországon át - utazhatott Finnországba, ahová 1940. március 2-án érkezett meg. A magyar katonák első célállomása Lapua volt, itt kapták meg a finn hadsereg öltözékét és a hadi felszerelést, illetve gyakorolták a finn harcmodort és a síelést. A magyar katonák a március 12-i békekötés miatt már nem kerültek a frontra. A békekötés után határőrizeti feladatokat láttak el Lappeenrantában. A magyar csapattestet március végén Lapuában Mannerheim személyesen is meglátogatta. 16 tisztet a Fehér Rózsa Lovagrend II. osztályú keresztjével tüntetett ki, míg Kémeri Nagy Imrének a Fehér Rózsa Lovagrend I. keresztjét adományozta és századossá léptette elő. A katonák végül 1940 májusában érkeztek vissza Magyarországra.
A lapuai templom falán található réz emléktáblát a magyar önkéntesek késztették a lapuai lőszergyárban, és 1940. április 4-én avatták azt fel. A tábla szövege: A hős finn testvéreink emlékére kegyelettel. A magyar önkéntes önálló zászlóalj. Lapua 1940.
(Felette latinul: Animae heroum in aeternum vivunt, „Hősök lelke örökké él”)
(Az emléktáblánál 2020. június 4-én koszorút helyeztek el az Ilmajokiban, Kauhajokiban, Seinäjokiban és Lapuaban élő magyarok, az egyik képen Berki Bálint a finn hadsereg tartalékos őrmestere látható. A Helsinki Magyar Nagykövetség pályázati felhívása alapján felkereste az emléktáblát két, Finnországban tanuló magyar diák, Tőkés Bernadett és Varga Gergő, ők láthatók a másik fotón.)
